HÍVÁS
1

Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább,
Az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel bennem,
S hogy megosztod az életed velem.
(Ady Endre)

2

Akarod, hogy jó legyek?
A szememet csókold,
Hadd lássam a mélyben
Az elásott kincseket.
(Ady Endre)

3

Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem.
(Ady Endre)

4

Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.
(Ady Endre)

5

Kezemet nyújtom
Kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok
Kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés
Nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell
Kérlek, engem válassz.
(Ákos)

6

Hiszem, hogy egymást szeretve,
egymást megértve, könnyebb lesz élni,
s bármi sors állna is elénkbe,
a boldogságot el fogjuk érni.
(Ady Endre)

7

Egy napvirág-szemű menyasszony
s egy napsugár-lelkű legény.
Tubarózsa illatozzon
s áldott legyen mámoruk.
(Ady Endre)

8

Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze.
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre,
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet vissza soha nem kérek.
Szeress egy életen át,
úgy, mint én téged,
Akkor is, ha megöregszünk,
És akkor is, ha már nem élek.
(Ady Endre)

9

Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
Édesem, szeretlek!
(Ady Endre)

10

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég.
(Ákos)

11

Alig győztelek várni…
(Ancsel Éva)

12

Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat, kenyeret, poharat, tudást, örömöt – mindent.
(Ancsel Éva)

13

A szerelem nem vak, de látnoki: belelát
a dolgok legmélyébe, és felismeri a valódi ént
a gyarlóságok és hiányosságok mögött.
(Angyal András)

14

Szerelmem, ó szerelmem! Nincs oly álom
több mint te vagy és nincs olyan valóság:
márványdarázsként zsongasz méla nyáron
szívemben s karcsún nyílsz, mint sárga rózsák.
(Babits Mihály)

15

Ó, új gyönyörűség, mit senki még nem érzett,
nincsen neved, hát hogyan hívjalak?
Új vágyam új nyila, új mesterséggel élzett,
rád új dal kéne, most talált szavak.
E régi rím, ez elavult alak
frissen kinyílt napod mily szégyenkezve zengi,
ó, új vágy! Új csoda a nap alatt!
Ó, új gyönyörűség, mit még nem sejtett senki!
(Babits Mihály)

16

Mély, fémfényű, szürke szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, – hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
(Babits Mihály)

17

Hitegessem, csalogassam,
tán nőül vesz kereken,
s menyasszonyi ajándékul
a világot adja nekem!
(Babits Mihály)

18

A hirtelen támadt szerelem,
amely házasságot indít, igazgyöngy,
gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb
művész csiszolt, kincs, amelyet a szív
legmélyén kell elrejteni.
(Honoré de Balzac)

19

Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.
(Honoré de Balzac)

20

A szerelem minden harmónia között a legdallamosabb: érzése velünk született.
(Honoré de Balzac)

21

A szerelem olyan, mint a szél, az ember sohasem tudja, honnan támad rá.
(Honoré de Balzac)

22

És fogadom:
legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.
(Baranyi Ferenc)

23

Tégy engem, mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem, mint a koporsó, és erős, mint nagy vizeknek sodra.
No, szerelmem gyere, menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák;
Már a szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.
(Babits Mihály)

24

Ismételd…szeretsz… Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz… Hangod úgy zenél,
mint ezüstcsengő, újrázva… Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress…
(Elizabeth Barrett-Browning)

25

Rád gondolok! – Úgy indázlak körül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért – a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?!
(Elizabeth Barrett-Browning)

26

A szerelem olyan bűn,
amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.
(Charles Baudelaire)

27

Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok között kereslek,
de ott, ahol lehetsz
konyhában, ágyban – nem holdfényparton,
de ott, ahol megjöhetsz,
mégis, egyetlen csodámnak tartom,
hogy szeretlek, s te szeretsz.
(Bella István)

28

Ahol nincs te, ott nincs én se.
(Ingmar Bergman)

29

Patakok vagyunk,
együtt rohanunk
a hatalmas tenger felé.
Madarak vagyunk,
gyorsan szárnyalunk
hamvaskék felhők közé.
Virágok vagyunk,
száll az illatunk
zöldellő mezők fölé.
Szeretlek, szeretsz,
veled lépek
szerelmünk oltára elé.
(Berta Attila)

30

Bármily csodálatos is az első szerelem, semmi sem olyan felkavaró,
mintha az ember kap egy második esélyt is a boldogságra. Boldogságban veled élni, ezt sohasem felcserélni, Így legyen.
(Berecky Dénes)

31

Keresek egy tökéletes párnát.
Azt hiszem, hogy valahol a tied mellett van.
(Ashleigh Billiant)

32

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn dörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó, hogy velem vagy,
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
(Buda Ferenc)

33

Amióta szívem szeret téged,
bizton tudom, sokkal többet érek.
(Michelangelo Buonarotti)

34

Nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
(Michelangelo Buonarotti)

35

Te örültségnek hívod, én szerelemnek.
(Carlos Wesley (Don) Byas)

36

S ha lesz még nap mely úgy jön el,
Hogy újra mellettem leszel,
És összebújva, álmodozva egy szebb világ jön el,
Én többé már nem engedhetlek el!
(Crystal)

37

A boldogság és én nem jöttünk össze sohasem
Amíg nem kerültem el hozzád
A boldogság és én az vadonatúj szerelem
Amíg nem találtam rád egyszerűnek tűnt a világ
Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam
Bölcs nyugalom árnyékában
Szépen, szerényen, álomszegényen
A boldogság és én most jöttünk össze igazán
Most, hogy itt vagy már velem
Most van mit féltenem
Mert a boldogság és én az te meg én.
(Cserháti Zsuzsa)

38

A boldogságtól ordítani tudnék,
Az egész világ rögtön tudja meg
Végképp az enyém lettél végképp a tied lettem
Másképp ez nem történhetett
(Dobos Attila)

39

Minden érzés, amit adtál, jó volt nekem,
Minden, mi te voltál, jó volt nekem.
Minden szavad megérint, megéget,
Bezár szívembe téged.
(Edda)

40

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet.
(Csukás István)

41

… De azt hiszem, most van itt
a perc,
hogy fogd a két kezem,
ez kell nekem,
Mert, ha itt vagy velem
A szívem megpihen.
Most először mondom el,
Most hinned kell nekem,
Legalább te maradj itt velem
Annyi minden változik,
S nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem.
(Demjén Ferenc)

42

A gravitáció nem felelős azért, hogy az emberek szerelembe esnek.
(Albert Einstein)

43

Nincs nehézség, melyet a szerelem le ne győzne.
(Eötvös József)

44

A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életét a maga teljességében.
(John Erskine)

45

Most valóság lesz minden édes remény,
Mely ott él a szívünk rejtekén,
Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.”
(Alekszandr Alekszandrovics Fagyajev)

46

Eljegyeztelek nehéz szerelemmel
téged, ki hű vagy és halk, mint az ég,
s felesküszöm szelíd szép, kezedre,
hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz.
(Garai Gábor)

47

Bújtass el, ringass el az öledben,
érints meg engem, hogy érezzem, hogy létezel!
Őrizz meg engem, mindhalálig vigyázz rám,
hogy ne legyen több szerelmetlen éjszakám!
(Geszti Péter)

48

Egy perc alatt megadja a szerelem, mit hosszú fáradság alig ér el valaha.
(Johann Wolfgang Goethe)

49

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.
(Johann Wolfgang Goethe)

50

Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak!
(Johann Wolfgang Goethe)

51

Az az igaz szerelem, amely mindig egyforma marad, akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.
(Johann Wolfgang Goethe)

52

A szerelemben nincsenek évek, a szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben, jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek, kik szerelemből mindent odaadnak.
(Gyóni Géza)

53

Szeretni annyit jelent, hogy a másik fontosabb, mint te magad.
(Gyömrő-Molnár Béla)

54

Te vagy a napom, Te a holdam,
olyan vagy néha, mint én voltam,
tudsz lenni zápor és szivárvány,
néha mintha magamat látnám,
deled cirógat, forral ested,
felém nyúltál, magad kerested,
világom vagy, s vagyok világod,
szeress ne félj : magad imádod.
(Győry Dezső)

55

Mindig az győz, aki meg tud semmisülni az ölelésben.
(Hamvas Béla)

56

A semmi a minden, a minden az semmi,
ahogy az első percben, csak úgy szabad szeretni.
(Gyurkovics Tibor)

57

Csak egy lány meg egy fiú – a dicső győzelmi krónika,
az semmivé lesz, de az ő történetük soha.
(Thomas Hardy)

58

Érted vagyok és te értem vagy,
te értelmet és fényt adsz minden napnak.
Szeretlek én és kettőnk dolgán
nem változtat többé semmi már.
(Thomas Hardy)

59

Finom kis kezed az én kezemben,
többé soha el nem eresztem.
Így megyünk az oltár elé kettesben,
te vagy a fény az életemben.
Egymásra nézünk, csillog a szemünk,
e szemekben látszik szerelmi hevünk.
Nem ért nekünk semmi galádság,
nincs más hátra, mint az örök boldogság.
(Hajas Sándor)

60

Mondd, mi a szerelem? Két lélek, egy gondolat; két szív, egy dobbanás.
(Friedrich Halm)

61

Mert mi a szerelem? Nemcsak általában, hanem esszenciájában? Vágy, tomboló szükség és hiány, egy űr az ember testében, amit csak a másik tölthet be, nélküle üresen kong minden.
(Laurell Kaye Hamilton)

62

Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek.
(Heltai Jenő)

63

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
(Ernest Hemingway)

64

Mert hiszen annál nincs soha szebb és nincs derekabb sem,
mint amikor egymást értő szívvel tartja a házát
férj és nő, nagy fájdalmára a rosszakaróknak,
jóakarók örömére, jeles hírére maguknak.
(Homérosz)

65

A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
(Victor Hugo)

66

A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.
(Victor Hugo)

67

Jó érezni azt, hogy szeretlek,
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben
Rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid
Szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép.
És csak veled teljes az élet.
(Illyés Gyula)

68

Nélküled,
mint az olló egy fele
– van árvább ennél? –
suta a sorsom,
hogy vágjak vele?
Mit kezdenék,
ha nem szeretnél?
(Illyés Gyula)

69

Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.
(Adam Jackson)

70

A szerelemnek még a bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.
(Jókai Mór)

71

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel rejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él,
de úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
(József Attila)

72

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
(József Attila)

73

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
(József Attila)

74

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
(József Attila)

75

Tedd a kezed
homlokomra,
Mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress,
mintha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
(József Attila)

76

Hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg az arcodat.
(József Attila)

77

És beleborzongok, látván,
hogy Nélküled éltem.
(József Attila)

78

Csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
(József Attila)

79

Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.
(József Attila)

80

Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.
(József Attila)

81

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesébe?
Bebújtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.
Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.
Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.
(József Attila)

82

Visz a vonat, megyek utánad,
talán még ma meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Íme a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.
(József Attila)

83

A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.
(József Attila)

84

Szerelem. Egyfülű kosár – olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen – de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.
(Karinthy Frigyes)

85

Csókot, csókra adjon, aki hű nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellett állok,
Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És ha ébren vagyok kacagó a kedve.
(József Attila)

86

Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifjú szívem s kacagok –
Öltsd a karomba, hej, öltsd a karod,
S hagyd a kezed a kezembe örökre.
(József Attila)

87

Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.
(Juhász Gyula)

88

Egy mosolygásod volt csak minden,
de nekem elég volt egészen,
és én úgy őrzöm e mosolygást,
miként a napsugárt a tenger.
(Juhász Gyula)

89

Kit szeressek,
ha nem téged.
(Kányádi Sándor)

90

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
(Kányádi Sándor)

91

Szeretnék hinni a halhatatlanságban…
Ha arra ítéltettem, hogy boldog legyek veled – a leghosszabb élet is rövid.
Bárcsak hinnék a halhatatlanságban – bárcsak örökké élhetnék veled!
(John Keats)

92

Semmi sem édesebb a szeretetnél,
semmi sem erősebb,
semmi sem magasabb, tágasabb,
semmi sem kedvesebb, tökéletesebb
és jobb az égen és a földön.
(Kempis Tamás)

93

Én már sehol se vagyok. Én te vagyok.
(Képes Géza)

94

Minden parázs hideg hamu, minden szó néma tátogás.
Nem kellenek szavak, elég egy összevillanás.
Még az se kell, elég, ha vagy.
(Képes Géza)

95

A szeretet, amely véget ér, csupán a szeretet árnyéka.
Az igazi szeretet kezdet és vég nélküli.
(Hazrat Inayat Khan)

96

A szerelemben az az örök,
hogy két ember ennek pillanatában
kezd el létezni egymás számára.
(Sören Kierkegaard)

97

Te vagy a lélegzet s
minden szívdobbanás
Te vagy a születő gondolat,
A magamba zárt vallomás
Te vagy a vágy,
ami ébren tartja az álmokat.
S ami nem én vagyok,
Minden más is te vagy!
(Kirsch Péter)

98

Ha téged nem szeretnélek,
nem lenne többé reggel –
ha téged, nem szeretnélek,
nem lenne fény az éjben.
Mely az eltévedt hajósnak utat mutat a szélben –
mely elfáradt vándort kísér az éjben.
Ne gondold,
soha ne gondold,
elkéstünk már –
hogy nyomainkat elmosta rég az áradó világ.
Hisz a hegyek mögül felkél a nap,
mikor kezed kezemhez ér
és nem fog többé fájni:
Szeretni tudtunk szeretetért.
(Kormorán)

99

Nem érti szív, nem érti elme sem,
hogy mint szeretlek, szerelmesem.
(Kosztolányi Dezső)

100

Szeretlek, ahogy se földön, sem mennyországban nem szeretnek. Halandó vagyok, húsból, vérből, földből származó, földbe menő. De halhatatlan az én szeretetem, mert földben gyökerezik, és lefoszlott róla minden földi nehézség mégis.
(Kodály Zoltán)

101

Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
Hogy egymásnak örök hűséget tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra s újra lobogna.
(Kovács Mihály)

102

Tégy örökké boldoggá engemet,
neked adom tiszta lelkemet.
Légy hozzám kedves és türelmes,
mert együtt élni csak így érdemes.
(Kolozsi Jenő)

103

Add nekem a szíved,
add nekem, hogy fájjon –
Nyújtsd felém két kezed –
kezemre rátaláljon.
Add nekem a mosolyod,
szemedben magam látom –
Ami jó volt, ami szép volt
fiainkra szálljon.
(Kormorán)

104

Öregedjünk meg együtt,
A sors bármit is rendel.
Így állunk elébe mi,
Ketten, egy szerelemmel.
(John Lennon)

105

Egy óra hosszat szeretni: állati dolog.
Egy éven át szeretni: emberi dolog.
Egy életen át szeretni: angyali dolog.
Egy életen át csak egyet szeretni: isteni dolog.
(Locardaire)

106

Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd, légy hű mindhalálig.
(Madách Imre)

107

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.
(Gabriel García Márquez)

108

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
(Gabriel Garcia Márquez)

109

Tavasszal téged látlak
a nyíló virág pompájában,
mely természetes, csodálatos,
bódítóan illatozó
varázslatos, mint Te vagy!
Nyáron téged látlak
az ég vakító kékjében,
a ragyogó napsütésben,
éltet adó melegében,
sugárzó, mint Te vagy!
Ősszel téged látlak
a pihenni késülő tájban,
mely színes, kedves, elbűvölő,
szemet, lelket melengető
békés, szelíd, mint Te vagy!
Télen téged látlak,
minden jégkristály tükrében,
minden lehulló pihében,
minden fehér ragyogásban,
mely oly tiszta, mint Te vagy!
Mert én csak téged látlak,
akár tél van, akár nyár van,
Te vagy nekem mindaz, ami éltet,
s kimondhatom, amit érzek:
Nagyon szeretlek téged!
(Mész Andrea)

110

Az évek nem óvnak meg a szerelemtől, ám a szerelem bizonyos értelemben megóv az öregedéstől.
(Jeanne Moreau)

111

Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!
(Jim Morrison)

112

Épp oly voltam én is, mint a többi lány,
mint a tarka réten egy aprócska virág.
mint egy kicsiny madár a hatalmas égen,
mint egyetlen csepp az élet tengerében.
Most én vagyok a nap egyetlen sugara,
én vagyok az égbolt egyetlen madara.
Köszönöm Drágám, hogy egyetlenné tettél,
és hogy a mindenem, az életem lettél.
(Mátyás Krisztina)

113

Valakit szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni olyan csodában, amely mindenki más számára láthatatlan.
(Francois Mauriac)

114

Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm, amelyben fényül nyert e világtalan világ.
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
s árnyául elfogadtál sugárzó életednek.
(Móra Ferenc)

115

A szerelmet csak szerelmesen ismerheted meg.
(Iris Murdoch)

116

Nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket,
amit kapunk, hanem amit adunk.
(Nagy Eszter)

117

Élve, remélve több fényt
hívjunk tavaszi örvényt
zúzmarás téli fákra,
s erre a nagyvilágra.
A legszebb dal felszálljon,
emberben vérré váljon,
legyen a szívek táján
örökös tűzszivárvány.
(Nagy László)

118

De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
(Nemes Nagy Ágnes)

119

Megcélozni a legszebb álmot,
komolyan venni a világot,
mindig szeretni és remélni,
úgy érdemes a földöm élni.
(Papp Lajos)

120

De ha egymásra néznek, megszépülnek,
ez az ő nagy titkuk és varázslatuk.
(Orbán Ottó)

121

Ölelj át két karoddal,
E világban nélküled eltévedek.
Szeress, óvj, bátoríts hiteddel,
S örökké veled leszek.
(Ormosi László Csaba)

122

Előttünk áll a jövő, a titokzatos,
ki tudja mennyi örömet, gondot rejteget?
Egyben hiszünk, kéz a kézben indulunk,
s szerelmünk a boldogság felé vezet.
(John Paul)

123

Megtaláltalak, fogom a kezed,
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogyan két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.
(Pankovits Róbert)

124

Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét.
(Alexandra Penney)

125

Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszűnik a szerelem!
(Petőfi Sándor)

126

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy.
(Petőfi Sándor)

127

Amióta szerelembe estem,
Igazán, hogy féleszű vagyok,
Szembekötősdit játszanak fejemben
S falnak mennek a gondolatok.
(Petőfi Sándor)

128

Ha volnék világlátó nap:
Ott hagynám az eget,
S a nagyvilág helyett nem néznék
Mást, mint szemeidet!
(Petőfi Sándor)

129

Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szívednek
Tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz,
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényeid
Tiszta sugárzását,
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
(Petőfi Sándor)

130

Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszűnik a szerelem!
(Petőfi Sándor)

131

Szeretem a mosolyod
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását,
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretni lehet.
(Petőfi Sándor)

132

Ím szerelmem ekképp változik, de
soha meg nem szűnik mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelídebb is…
Gyakran csendes a folyó, de mély!
(Petőfi Sándor)

133

Az első szerelem visszavezeti a szívet eredeti ártatlanságához; ekkor láthatni, mily tisztán került ki a lélek az Isten kezéből.
(Petőfi Sándor)

134

Te hangzol szívemnek
Minden verésében,
(Petőfi Sándor)

135

Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz,
Én is azt akarom,
(Petőfi Sándor)

136

Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos,
Őrült szerelemmel!
(Petőfi Sándor)

137

Összedőlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden, ami ép.
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség.
Örök életet élsz énvelem,
Vár reánk a kéklő végtelen.
Mert a sors egymásnak szánja,
Kiket összeköt a szerelem.
(Edith Piaf)
139.
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
(Pilinszky János)

138

Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.
(Pilinszky János)

139

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
(Pilinszky János)

140

Ezt én mondom,
akinek elhiheted,
Aki tudja,
hogy milyen volt nélküled
Mert a szerelmem voltál,
a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel,
és szeretve, szeretve vagy.
(Presser Gábor)

141

Az igazi szerelem nem ismer semmilyen mértéket.
(Propertius)

142

És a tenyered befogja a szemeimet,
De én a szívemmel látom az igazi neved.
Itt az élet határán, a másik oldalon,
Enyém a világ de tiéd a hatalom.
(PUF)

143

Mert kell valaki,
akihez beszélsz,
Mert kell egy másik,
mások ellen,
Ne áltasd magad,
ennyi az egész,
De ez eltéphetetlen.
(Rab Zsuzsa)

144

Nálad kívül nincsen
semmi én örömem,
veled vagyok, szívem,
én gyönyörűségem.
(Radvánszky János)

145

Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
a te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalod.
(Radnóti Miklós)

146

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
Átesem.
(Radnóti Miklós)

147

Szép, mint a fény és oly szép, mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék.
(Radnóti Miklós)

148

A szerelem a legrégibb, legújabb páratlan világesemény.
(Friedrich Rückert)

149

Francoise Sagan
A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.
(Francoise Sagan)

150

A szerelem nem abból áll, hogy egymásra nézünk, hanem abból, hogy egy irányba nézünk.
(Antoine de Saint-Exupéry)

151

Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik a csillag milliókban,
ez elég neki, hogy boldog legyen,
ha a csillagokra pillant.”
(Antoine de Saint-Exupéry)

152

Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.
(William Shakespeare)

153

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok, és mindig szomjazom.
(William Shakespeare)

154

Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetetlen,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öt meg.
(William Shakespeare)

155

Szerelem a szerelem,
Amely hőfokot más hőfok szerint nyer
Vagy ár-apályt játszik készségesen?
Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
Minden vándor hajók csillaga ő,
Magasságát mérhetik, erejét nem.
(William Shakespeare)

156

Ha a szerelmet a zene élteti, játssz tovább!
(William Shakespeare)

157

Megálljatok, kik halkan jártok itt,
A fák alatt, ti kedvesek.
Kik értitek az erdő titkait,
Rám nézzetek.
Párommal én az erdő ünnepén,
Szentséges édes alkonyon,
Csendben, harmatban, lilán és üdén
Harangozom.
(Sík Sándor)

158

Egyetlen szív kell csak nekem,
egy messziről dobbanó néma jel.
Egyetlen szó: egy halk igen,
Amit egy magányos csillag üzen.
(S. Nagy István)

159

Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké és holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.
(Stendhal)

160

A Nap kihűl, a Föld kiszárad,
az ég üres lesz nélküled,
és én senki vagyok,
ha te nem vagy velem.
Annyira szeretlek!
(Sütő András)

161

Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,
de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja.
(Szabó Éva)

162

Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.
(Percy Bysshe Shelley)

163

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
(Szabó Lőrinc)

164

Karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél.
(Szabó Lőrinc)

165

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
Alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
És nem akar lenni, csak általad,
Csak árnyéka annak, ami vagy.
(Szabó Lőrinc)

166

Felhő az arca, s a szava szél, mely lelkem fellegeit
kergeti, kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.
(Szabó Lőrinc)

167

Kezünkben a szerelem édessége csókolózik,
mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek.
(Szabó Lőrinc)

168

S köszöntem a véletleneknek,
istennek és minden csodának,
hogy kitaláltak, megcsináltak,
s valahogy elhoztak nekem…
(Szabó Lőrinc)

169

Nem érdekel, mi lesz, mi volt,
lelkünk egy pillanat,
égünk s minden tüzet kiolt
már-már egyetlen mozdulat.
(Szabó Lőrinc)

170

Hinni a szépet, lehetetlent,
hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban.
Ha kell, hát bízni halálig.
(Szabó Lőrinc)

171

Kétszer-egy sors az isten előtt,
szövetség nem lehet se más se különb:
hogy én mi vagyok, nem tudom,
csak azt, hogy benned bízhatom,
bármennyit sírtál, hadakoztál,
jönne új vihar, rám hajolnál,
magad ellen is átkarolnál.
(Szabó Lőrinc)

172

Elkapom az arcod és a pillanat
szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger szíve,
befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint,
sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok.
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz s imád,
és nem akar lenni, csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.
(Szabó Lőrinc)

173

Az élet kanyargós útvesztőin
a szülői kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem
megfogtam a tiédet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el,
mindig a szíveddel vezess.
És ehhez a legfontosabb,
hogy mindig nagyon szeress.
(Szalai Evelina)

174

Viselj rám egy kicsit gondot!
Ne ügyeld azt, amit mondok,
de ha elszakad az ingem,
foltozgasd meg, szeress engem!
Hogyha volnék nyughatatlan,
takarjon be puha paplan,
vesd meg ágyam, s észrevétlen
simogass meg a sötétben.
Jutalmad tán semmi lészen,
csak én leszek, de egészen,
fejtől lábig, szívtől szájig,
minden birtokoddá válik.
(Szemlér Ferenc)

175

Belső zsebedbe bújva lehetne élni szépen
dobogós boldogságban halálig szívverésben.
(Szécsi Margit)

176

Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki.
Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja.
Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda,
s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.
(Szepes Mária)

177

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig egy kis melegség.
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen, és hogy szeressék.
(Szilágyi Domokos)

178

Várlak, mert tudom: visszajössz;
visszajössz, mert tudod, hogy várlak.
Tökéletes kör: te meg én
és tökéletes logika.
(Szilágyi Domokos)

179

S mint a bonyolult óramű,
ha elvesz egy alkatrésze,
s tik-takja kihagy,
olyan lennek nélküled,
s csak akkor,
csak akkor tudnám igazan
ki vagy.
(Szilagyi Domokos)

180

Lásd meg kegyes atyánk mi házasságunkat,
lelki testi jókkal víg társaságunkat,
adj kedved szerint nékünk magzatokat,
nagy szép engedelmes fiakat, leányokat.
(Sziráki Balázs)

181

Boldogság, te kedves lány,
megleptél egy szép estén.
kedvesem hozzám hajolt,
édes volt ajkán a csók!
Édesebb ajkán a szó,
s tudtam, élni miért jó!
Míg két szemének fényébe merültem,
mindazt, mi tegnap volt, feledtem.
Jó lenne szüntelen csüngeni
ajkán, szaván, szemén, szeretni,
s nem lenne más, csak Ő meg Én!
(Takács Annamária)

182

A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.
(Teréz anya)

183

Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden.
(T. Tolis)

184

A házasság csak akkor adhat boldogságot, ha a célunk egy és ugyanaz.
Ha két ember egy úton találkozik, s azt mondja egymásnak:
Jer, menjünk együtt! Jer – és kezet adnak egymásnak.
(Lev Tolsztoj)

185

Ha lehetne még jobban szeretni,
Én még jobban szeretnélek,
Ha lehetne még többet tenni,
Én még többet tennék érted.
Ha lehetne virággá válni,
Illatommal elbódítanám a lelkedet.
Ha lehetne álomszárnyon szállni,
Én mindig ott lennék veled.
Ha lehetne kérni a sorstól,
Én a legjobbat kérném neked.
Ha szerelmem védelem volna,
Sosem árthatnának neked.
Ha lehetne még többet adni,
Én mindenem odaadnám neked,
Ha lehetne örökké élni,
Én örökké élni,
Én örökké élnék veled.
(Tóth Ágota)

186

Igézve álltam soká csöndesen,
És percek mentek, ezreivel jöttek,
Egyszer csak megfogtad kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És érzem, szívemben visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire Szeretlek!
(Tóth Árpád)

187

Fény vagy te is, lobogj hát, melegíts, égess,
hinned kell, hogy a világ teveled is ékes.
(Tóth Árpád)

188

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos egy ütemben.
Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül – szárnyak lettünk egymással.
(Váci Mihály)

189

Te vagy, akire
A szívem palettája
Rászíneződött.
(dr. Végh Attila)

190

Több vagy, mint ének:
Nem múló csalogányszót
Hallgat a szívem.
(dr. Végh Attila)

191

A lombos idő gallyai homlokomba
verődnek, lehajlanak az ágak,
és minden napnak Te vagy a gyümölcse.
(Váci Mihály)

192

És valaki megint csodát
tudott művelni bennem.
És van, újra van világ.
És van benne hová lennem.
(Vas István)

193

Megismerni és szeretni egy másik lényt: ebben áll minden bölcsesség veleje, gyökere és forrása.
(Evelin Vaugh)

194

Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki.
(Vergilius)

195

Nem attól vagy SZÉP,
Hogy mindenki annak tart:
Hanem, mert SZERET
Valaki s az Ő szeme
Jobbára csalhatatlan.
(dr. Végh Attila)

196

Tűt s cérnát csentem,
Lelked, mint szívem gyöngyét
Összekötöttem.
(dr. Végh Attila)

197

A szerelem két ember műalkotása.
(Vikar)

198

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném,
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért.
(Vörösmarty Mihály)

199

Ne néz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
(Vörösmarty Mihály)

200

A szerelmes csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.
(Vörösmarty Mihály)

201

Sorsunk egybeforr,
együtt megyünk tovább,
az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz,
s hogy hiszel nekem,
hogy megosztod az életed velem.
(Vörösmarty Mihály)

202

Szerettem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.
Ha minket földbe letesznek,
ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.
(Weöres Sándor)

203

A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
(Weöres Sándor)

204

Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szívem, s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált,
hogy visszaadd másféle ragyogásra;
hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől;
és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad.
(Weöres Sándor)

205

Ha házasodni készülsz, legyen nyitva mind a két szemed.
Ha megházasodtál, hunyd be az egyiket.
(Keleti bölcsesség)

206

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
(Weöres Sándor)

207

Így kéz a kézben
Mi eddig szerelem volt, törvény már.
(Zorán)

208

Idézetek szerző nélkül
Hogyha szeretsz, add a kezed
És ne kérdezd, hogy ki vezet
És ne kérdezd, hová megyünk,
Csak az kívánd, hogy együtt legyünk.
(Love story)

209

Aki szeret, kétszer él.
(Magyar közmondás)

210

Álomban, szerelemben nincs lehetetlenség.
(Magyar közmondás)

211

Hozzáadom lélegzetem a tiédhez
Hogy életünk hosszú legyen a földön
Hogy népünk sokáig éljen
Hogy egyek lehessünk,
Hogy együtt végezhessük be utunkat
Hogy mindent bejárhassunk, míg élünk.
(Indián ének)

212

Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
(Ruth könyve I. 16-17)

213

Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre,
mint egy pecsétet a te karodra,
mert erős a szeretet, mint halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem,
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
(Énekek éneke 8,6)

214

Nékem alkotott, választott rég ki Isten,
Te voltál és Te vagy a kincsek kincse itt lenn.
(János evangéliuma)

215

Az ember ezért elhagyja
anyját és apját
feleségéhez csatlakozik,
s a kettő testben egy lesz.
Úgy hogy már nem ketten
vannak,
hanem csak egy test.
Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza.
(Márk 10, 6-9)

216

Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
(Zsoltárok 63:4)

217

Mint liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a lányok közt.
Mint almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
(Énekek éneke 2:2-3)

218

A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok.
(Énekek éneke 2:16)

219

Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem!
(Énekek éneke 7:7)

220

Ez az az érzés, mit nem írhatsz le mással,
csak a szemedben égő fényes ragyogással,
és mert belenéztem én ebbe a szép fénybe,
nem tudok már nézni soha más szemébe!
(Ismeretlen szerző)

221

Megszerettelek, megtaláltalak,
köszönöm, hogy boldog lettem végre általad
hiszen, oly régen vártalak.
(Ismeretlen szerző)